Hát már jó rég írtam. Vasárnap jöttünk haza a síelésből, azóta meg nem volt időm még ide írni.
Úgy terveztem, hogy írok egy hosszú beszámolót a múlt hétről, viszont közbeszól pár dolog. Először is, hogy a holnapi labor2-re tanulok jelenleg. Viszont a döntő oka az, hogy egy csomó mindent meg akartam írni, de közben elfelejtettem őket, pedig még Franciaországban gondoltam is rá, hogy lehet fel kéne jegyeznem valahova a gondolataimat. Így jártam…
Fényképek készültek, azok majd valamikor kikerülnek ide, magamat ismerve úgy egy hónap múlva.
Volt sok hó, meg napsütés, és nagyon hosszú buszút, aminek köszönhetően elmondhatom magamról, hogy jártam már Szlovéniában, Olaszországban, és természetesen Franciaországban.
A visszaúton elhatároztam, hogy egyik nyáron elmegyek Olaszországba nyaralni, ha nem is rögtön most, majd jövőre, vagy ha lesz pénzem.
Egyébként Risoulban voltunk, szép hely, bár főleg havat láttunk.
Azért örülök, hogy az utolsó este sikerült besétálni a központba. Benéztünk Istvánnal minden kis boltba, és láttunk rengeteg francia illetve helyi különlegességet, ínycsiklandó finomságokat. Mindenhol más és más magával ragadó illat… És vettünk is 1-2 apróságot kóstolónak. Eddig az volt az elképzelésem a franciákról, hogy borzasztóan rossz dolgokat esznek, de rájöttem, hogy ez nem igaz. Van néhány furcsa dolog, de alapvetően az élelmiszerek nagy része nagyon jól néz ki, és finom is.
Ja tudom már, mi volt az, amit mindenképp meg akartam írni ide poénból!
Ahogy Zeck mondaná: 3-szor voltam síelni: először, utóljára és soha
többet!
Maga a síelés úgy érzem nem lett a kedvenc sportom… Amilyen nagy lelkesedéssel vágtam neki ennek az útnak, olyan nagy csalódás volt az egész az első naptól kezdve. És az egészben az a rossz, hogy alakulhatott volna máshogy, de így hozta a sors. "Talán ha…" jellemzi az egész hetet. Mindegy is, már kár ezen gondolkodni, ez volt megírva nekem. Viszont az utolsó délután az jó volt legalább és sikerült begyűjtenem az összes lehetséges 8 napon belül gyógyuló sérülést, azért tudok valamit! Mondjuk magamat ismerve az a meglepő, hogy nem lett semmi komolyabb bajom, se kórház, se mentőhelikopter…
Alapvetően jó volt ez az utazás, elvégre (ahogy Kitti mondta) világot láttam. Azt hiszem mindegy, hogy hova, és miért, csak mehessek. És erre bizony nincs túl sok lehetőségem. Szóval rossz élmények ide vagy oda, megérte.
Úgy terveztem, hogy írok egy hosszú beszámolót a múlt hétről, viszont közbeszól pár dolog. Először is, hogy a holnapi labor2-re tanulok jelenleg. Viszont a döntő oka az, hogy egy csomó mindent meg akartam írni, de közben elfelejtettem őket, pedig még Franciaországban gondoltam is rá, hogy lehet fel kéne jegyeznem valahova a gondolataimat. Így jártam…
Fényképek készültek, azok majd valamikor kikerülnek ide, magamat ismerve úgy egy hónap múlva.
Volt sok hó, meg napsütés, és nagyon hosszú buszút, aminek köszönhetően elmondhatom magamról, hogy jártam már Szlovéniában, Olaszországban, és természetesen Franciaországban. A visszaúton elhatároztam, hogy egyik nyáron elmegyek Olaszországba nyaralni, ha nem is rögtön most, majd jövőre, vagy ha lesz pénzem.Egyébként Risoulban voltunk, szép hely, bár főleg havat láttunk.
Azért örülök, hogy az utolsó este sikerült besétálni a központba. Benéztünk Istvánnal minden kis boltba, és láttunk rengeteg francia illetve helyi különlegességet, ínycsiklandó finomságokat. Mindenhol más és más magával ragadó illat… És vettünk is 1-2 apróságot kóstolónak. Eddig az volt az elképzelésem a franciákról, hogy borzasztóan rossz dolgokat esznek, de rájöttem, hogy ez nem igaz. Van néhány furcsa dolog, de alapvetően az élelmiszerek nagy része nagyon jól néz ki, és finom is.Ja tudom már, mi volt az, amit mindenképp meg akartam írni ide poénból!
Ahogy Zeck mondaná: 3-szor voltam síelni: először, utóljára és soha
többet!
Maga a síelés úgy érzem nem lett a kedvenc sportom… Amilyen nagy lelkesedéssel vágtam neki ennek az útnak, olyan nagy csalódás volt az egész az első naptól kezdve. És az egészben az a rossz, hogy alakulhatott volna máshogy, de így hozta a sors. "Talán ha…" jellemzi az egész hetet. Mindegy is, már kár ezen gondolkodni, ez volt megírva nekem. Viszont az utolsó délután az jó volt legalább és sikerült begyűjtenem az összes lehetséges 8 napon belül gyógyuló sérülést, azért tudok valamit!
Mondjuk magamat ismerve az a meglepő, hogy nem lett semmi komolyabb bajom, se kórház, se mentőhelikopter…Alapvetően jó volt ez az utazás, elvégre (ahogy Kitti mondta) világot láttam.
Azt hiszem mindegy, hogy hova, és miért, csak mehessek. És erre bizony nincs túl sok lehetőségem. Szóval rossz élmények ide vagy oda, megérte.
Katy tárhelye 